PRO ÉS KONTRA
(a 2003. január 16-án sugárzott műsor teljes szövege)
Elek István: A Pró és Kontra mai beszélgetésében beszélgetőtársam Vágvölgyi B. András publicista, közíró, filmes… és sok mindent sorolhatnék. Rövid életrajzodat átfutottam, ugye emlékezetes pillanata volt az életednek, hogy Nagy Imre újratemetésekor sajtófőnök voltál, hosszú időn át a Magyar Narancs első korszakában a Magyar Narancs főszerkesztője. De nem ezért vagy te most itt, hanem azért, merthogy a közelmúltban volt egy igen nagy feltűnést keltő dolgozatod. Bárha az ember figyelte a te korábbi dolgozataidat, akkor olyan nagy meglepetés nem érte. Mindenesetre engem, aki mániákusan igyekszem szót érteni a különféle, tőlem távoli irányzatok képviselőivel is, izgatott ez a dolog, hogy próbáljuk értelmezni, milyen szellemi pozíció, stiláris közírói elképzelés, egyebek van a dolgozat mögött. Változatlanul azt állítom – sokszor elmondtam már ilyen vitákban – elképesztő túlzásnak tűnik az, ahogyan te az Orbán-korszakról beszélsz, ahogyan a konzervatív irányzatok képviselőiről beszélsz. Ez részben ugye stílusjegyek kérdése, de hát itt nagyon kemény tartalmi állítások is vannak, hogy másról ne beszéljek, azt mondod, hogy bukásukkal, mármint az Orbán-kormány bukásával attól menekültünk meg, hogy az 1989-ben kialakított rendszerváltás radikálisan új pályát vegyen. Aztán van itt szó arról, hogy balkáni politikát képviselt, s a többi. Szóval: mi a fogalmilag pontosabban megragadható lényege ennek az állításnak? Miképp lehet egy magát nyilván mértékadónak, vagy legalábbis figyelembe veendőnek gondoló embernek mondania, odavágnia ilyen mondatokat?
Vágvölgyi B. András: Nem értem egész pontosan, amit mondasz, mert – az elején hadd pontosítsak, tehát én nem tartom magam közírónak. Publicistának, vagy újságírónak nagyon szívesen, de a közíró kifejezést nem szeretem, ez egy stiláris kérdés, félre is tehetjük. Azt, hogy én mit gondolok az 1998 és 2002 közötti időszakról, többször megírtam. Nekem nagy problémám van a magyar jobboldallal általában. Nem vagyok kimondottan baloldali, liberális gondolkodásúnak tartom magamat, az a problémám, hogy a 88-89-ben megszülető magyar jobboldal soha nem tudott élesen határt vonni a szélsőjobb és a jobbközép között. Tehát, ha emlékszel rá, mondjuk Chirac elnök volt a legkeményebb ellenfele Le Pennek Franciaországban, még olyan, mondjuk így, hogy a jobbközépen belül a szélsőségesebbek felé nyitott a politikusok, Németországban Strauss is, inkább külföldön találkozgatott szélsőjobboldali elemekkel, míg Magyarországon ezt sajnos ugye nem sikerült soha, hát elég pontosan lehatárolni. Ezekben te egyébként ellenpélda vagy, meg hát lehet sorolni néhány ellenpéldát, de nem túl sokat. Na, most én azt gondolom, hogy …
Elek István: Hát nem ez történt meg azzal, hogy a MIÉP önállósította magát, hogy az az egybeszövődöttség, ami az MDF-ben, abban az időszakban még látható volt, az MDF elkülönült, mint nyugati típusú konzervatív párt, és aztán a MIÉP pedig elment egy radikális irányba.
Vágvölgyi B. András: Meg kell mondanom, hogy én most roppant mód drukkolok az MDF-nek. Én roppant mód szeretném azt, hogyha volna egy olyan jobbközép párt Magyarországon, amelyik partner tudna lenni, és politikai párbeszédet lehetne folytatni vele.
Elek István: A Fidesz nem ilyen?
Vágvölgyi B. András: A Fideszt nem ilyennek látom, három okból. Az egyik az egy 98-as ok, tehát 98-ban úgy tűnt, hogy a hatalom akarása fontosabb volt a közjó akarásánál, és hát ugye megszületett a koalíció és megalakult az Orbán–Torgyán kormány. Torgyán József egy színes figurája volt a magyar közéletnek, másrészt azért ez több százmilliárd forintjába és a magyar mezőgazdaság tönkretételébe került. Tehát azt gondolom, hogy ez egy igen problematikus…
Elek István: Olyan könnyedén odaveted megint ezt a több százmilliárdot, de ezt senki nem mutatta még ki.
Vágvölgyi B. András: Agrárszakértők írásaira támaszkodom, illetve azokat olvasom. Olyan emberekét, akik ezekhez értenek. Én nem értek hozzá, de mindenki elmondja, hogy azok a minisztériumok, amelyek a Kisgazda Párt alá kerültek, a Honvédelmi Minisztérium, a Környezetvédelmi Minisztérium és Vidékfejlesztési- és Földművelésügyi Minisztérium, hát ezek igen lerobbant állapotban kerültek ki onnan. Ez ára volt annak, hogy meglegyen a parlamenti többség.
Elek István: Minden koalícióalkotás esetén erről van szó. A nagyobb párt, ha nem szerez elég mandátumot, akkor bizony kompromisszumot kell kötni és ahhoz, hogy kormányozni tudjon, a saját legfontosabb törekvéseit érvényesíteni tudja, hát valamit oda kell adnia. Most ez még önmagában nem magyarázat arra, amit a Fideszre mondasz. Mi köze ennek ahhoz, hogy nem lehet méltányolni az a törekvést, hogy egy nyugati típusú, különféle értékelemeket összekapcsoló konzervatív alakulatot hozzon létre?
Vágvölgyi B. András: Jó, de hát, szóval itt az történt, hogy elfogadta a Kisgazda Pártot, amelyik Kisgazda Párt nem volt egy nyugati típusú és európai képződmény.
Elek István: Attól még a párt egy önálló párt. Koalíciót kötöttek, abban kötöttek egyezséget, annak volt egy munkamegosztása, következménye.
Vágvölgyi B. András: Világos, de én azt gondolom, hogy túl nagy árat kellett az országnak fizetnie azért, hogy megszülethessen ez a koalíció. Nekem ez a véleményem erről. A másik, hogy a négy éves időszak alatt, te is itt éltél ebben az országban, én is itt éltem ebben az országban, nagyon, tehát volt egyfajta olyan genetikailag mesterséges beavatkozás a társadalmi struktúrába, ami nem biztos, hogy egészséges volt. Mert eddig az volt, szlogen szinten, hogy a megalvadt struktúrák felszámolása és hát ezzel szemben egy ilyen alternatív tulajdonosi rétegnek a felépítése.
Elek István: Jó, de nem ezt hirdették meg a választási kampányban? Ezért mondták-e ki azt a szlogent, hogy a rendszerváltásnál kevesebbet, kormányváltásnál többet, ezzel próbálták jelezni ezt a bizonyos programot, hogy fontos elemeken kell kiigazítani azt a folyamatot, ami addig tartott. Ha erre kap felhatalmazást a polgároktól, akkor nem demokratikus-e, hogyha ennek jegyében kormányoz?
Vágvölgyi B. András: Nem vagyok biztos benne, hogy erre kapta a felhatalmazást. Szerintem nem erre kapta a felhatalmazást, szerintem a Fidesz arra kapta a felhatalmazást, hogy ugye akkor is viszonylag minimális, most nem emlékszem már vissza a 98-as eredményekre, viszonylag minimális különbséggel győzött ugye a Torgyán által történelminek minősített 80 visszalépés, vagy nyolcvanvalahány helyen való visszalépésről. Megszületett a Fidesz- Kisgazda koalíció, ami hát én, de te is magad jól tudod egészen addig, míg a Fideszben nem történt meg a jobboldali fordulat én elég közel álltam a Fideszhez.
Elek István: Igen ezt nem is említettem, hogy Fidesz tag is voltál valamikor.
Vágvölgyi B. András: Így igaz, sőt voltam tanácsadója is a választmánynak. Én a jobboldali fordulattal nem értettem egyet, ezért is távolodtam el a Fidesztől. Ezek után, nem tudtam, ezt egy pragmatikus fordulatnak, tehát még a jobboldali fordulatra azt lehetett mondani, hogy ez egy ilyen pragmatikus dolog. Tehát, hogy a mondjuk azt, hogy a baloldalon, vagy a liberális térfélen az SZDSZ-nél erősebbnek mutatkozott, mint a Fidesz. Ott egy jobboldali pozíciót a Fidesz nem tudott betölteni, ez kiderült. Viszont az, hogy hát ugye, a korai Fidesznek az egyik fő céltáblája a Kisgazdapárt volt, na, most ezek után, a Kisgazdákkal kötni egy koalíciót, majd pedig hát tényleg egy ilyen nagyon komoly veszteségeket okozó dolgot, tárcákat odaadni nekik, én azt gondolom, hogy ez hiba volt. És hát a másik borzasztó fontos hibát pedig abban látom, hogy tehát ez a mesterséges társadalom átalakítás. Na, most ebben ráadásul benne volt az, hogy ezt az egészet egyfajta ilyen, ha durván akarok fogalmazni, akkor azt mondom, hogy a rendszerré szerveződött korrupció által való felemelés volt ez a dolog. Hogyha finomabban, akkor pedig hát a joghézagoknak a mindenáron való keresése, és azoknak az azokba való benyomulás volt a Fidesz taktikája.
Elek István: Még ennél is keményebbeket írsz ebben a szövegben. És többek között azt mondod, hogy: „
A jövő szempontjából a fidexizmus visszatérte nagyobb veszély, mint a kádárizmus visszatérte.” Hogy kell ezt érteni?
Vágvölgyi B. András: Azt gondolom, hogyha az MSZP-t nézzük, az MSZP az, azt gondolom én távolról, messziről, ahogyan én látom, hogy az MSZP már egyre távolabb került attól, hogy egy ilyen kádárista párt, vagy egy utódpárt legyen. Tehát én látok ott pozitív jeleket, pozitív dolgokat arra vonatkozólag, hogy megindulnak a szociáldemokratizálódás irányába. És a másik kérdése az pedig egész egyszerűen demográfiai. Magam is döbbenten olvastam valahol egy demográfiai felmérést, hogy azok közül az emberek közül, akik a 90-es választásokon szavaztak, azok közül másfél millióan meghaltak 2002-re. Hát persze ez teljesen logikus egy emberi élet mondjuk 70 év és hát 12 év alatt ugye, hogy egy 10 milliós országból másfél milliónyi ember meghal és másfél milliónyi új választó lép be. Ez persze logikus, de azt gondolom, hogy hát azok, akik valóban érintettek, akik résztvevői voltak a kádárizmusnak, főleg hát ugye a kezdeti véres diktatúrális korszakára gondolok, azok közül egyre kevesebben vannak közöttünk, vagy egyre kevesebben aktívak. Míg azt gondolom, hogy a Fidesz középkorú férfiak társasága, hát ugye hosszan együtt kell ezzel élni, én nagyon bízom abban, hogy itt változás fog történni a Fidesz politikájában és egy olyan típusú jobboldallá fog válni, amelyik nem ezeket az eszközöket alkalmazza, mint amit kormányon alkalmazott 98 és 2002 között.
Elek István: Politológusok, tekintélyes elemzők mikor azt a kormányzati módszert, stílust leírták, amelyet Orbán Viktor kormánya képviselt mondjuk Körösényi Andrásra gondolok például, akkor nagyon világosan, pontos fogalmakkal azt mondták, hogy itt voltaképpen kétségtelen, másfajta kormányzati magatartásról van szó, de ez az érvényes törvények keretein belüli kormányfői szerepértelmezés kérdése. Azzal a kritikával szemben, amit voltaképp te is képviselsz, hogy itten Balkán felé viszi el, hogy itten új permanens forradalmat akar. Ilyesmit is írsz, hogy örökös forradalmat akar meghirdetni, vagy ha hatalmon marad, akkor ez következne, radikális társadalom átalakító programot, s a többi. Szóval, hogyha az ember elfogadja a Körösényi-féle elemzést, akkor persze mondhatja azt, hogy ez nekem nem tetszett, nekem egy másik rokonszenvesebb, de valószínűleg könnyebb a másik oldalon ezt a politikát támogatókkal szót érteni, minthogyha azt olvassák tőled, hogy a kádárizmus visszatérte kisebb veszély.
Vágvölgyi B. András: Hát, mivelhogy az nem létezik már, mint olyan.
Elek István: Idézem, azt mondod: „ A teendő a romeltakarítás, a rendszerváltás, és a magyar demokrácia újjáépítése.” Mondod egy demokratikus kormányzat négy éve után. Akkor ezek szerint romokat teremtett, rombolta a demokráciát, s a többi?
Vágvölgyi B. András: Azt gondolom, hogy elsősorban a demokráciához való szociálpszichológiai viszonyt tekintetében a Fidesz maradandó károsodásokat okozott a magyar demokráciának, az embereknek hát a politikai elit, a politikusi foglalkozással szembeni nézetrendszerét erősen befolyásolta az, ahogy a Fideszes politikusok viselkedtek. Én egyszer egy korábbi, jóval korábbi írásomban a Beszélőben 99 elején azt írtam, hogy Orbán Viktor legnagyobb hibája talán az, hogy a saját viselkedésmódját, a saját magatartási stílusát, azt tulajdonképpen normává teszi, követendővé teszi, alacsonyabb beosztású fideszes politikusok esetében is. Így aztán eljutottunk mondjuk a 30 ezer Orbán Viktor országához polgármesteri szinteken, kisebb hivatali szinteken, s a többi. Mindenhol olyan embereket lehetett találni, akiknek a stílusába belekerült valamilyen…
Elek István: Mi az, hogy normává teszi? Hát, ha én nézem a Big Brother szereplőit, akkor ugyanez történik, hogy nyilvánosság előtt szerepel valaki, hát vagy hat, vagy nem hat. Normává teszi magát, mondhatom úgy…
Vágvölgyi B. András: És most nem úgy viselkedsz, mint Zsanett, vagy hat rád mondjuk, mit tudom én Szabi, vagy Majka? Ezt viccesnek tartom, ne haragudjál. De én nem azt gondolom, hogy, nem hiszem, hogy körlevél ment volna arról, hogy így kell viselkedni, de természetesen mintaadó személyiségként Orbán Viktor egyébként hát nagyon erős, kemény személyiség – valamikor ismertem őt – hát nem gondolom azt, hogy neki különösebben ezt így elő kellett volna írnia. Egész egyszerűen így hatott, de azt gondolom, hogy ez a hatás ez nem volt pozitív. Azt gondolom, hogy ez egy negatív hatás volt, autoriter elemeket épített be egy csomó politikus viselkedésébe, azt gondolom, hogy ez roppant helytelen volt.
Elek István: Ebben a dolgozatodban volt az a mondat, amit annyiszor idéznek, hogy Orbán Viktor a politikai gecizmus oltárképén a főalak?
Vágvölgyi B. András: Azt hiszem ez volt az. Igen.
Elek István: Szóval az ilyen mondatokra gondolok én. Hát ez nyilván már a szélsőségnek a csúcsa vagy a stiláris radikalizmusnak a felülmúlhatatlan példája. De, mondjuk egy ilyet olvasva azt mondja a másik oldalon a közügyeket figyelő, hogy elmész te a …, vagy azt mondja, hogy ez elmefogyatékos, vagy nem tudom én mi, mit akar ez. Mit szólsz te erre a kritikára?
Vágvölgyi B. András: Nézd, én most a te lapodat nem ismerem annyira, de néha olvasom a Magyar Nemzetet, hát, amit a Magyar Nemzetben olvasok, az ennél azért sokkal súlyosabb és sokkal komolyabb. Ráadásul az minden nap van, én nem írok minden nap cikket. Én mondjuk az elmúlt négy évben, és még ha ezt a fél évet is, hogyha hozzá tesszük, szerintem mondjuk öt cikket írtam a Fidesz kormányzásáról.
Elek István: Főszerkesztőként a Narancs stílusának kialakításában valószínűleg komoly szereped volt.
Vágvölgyi B. András: 98 után nem voltam főszerkesztő! Persze, és ez egy vállalt dolog is volt, rendszerváltás előtt azt gondoltuk, hogy a magyar sajtó nyelvben az kimondottan szürke, dohos, papírízű nyelvezet volt, mi azt gondoltuk, hogy tulajdonképpen a – nevezzük így, hogy a – flaszter nyelv, vagy a szleng beemelésével hát megpróbáljuk ezt egy kicsit felélénkíteni. És azt hiszem, hogy ez sikerült is, mert nagyon sok helyen látjuk azt, hogy ennek lettek követői. Én örülök ennek egyébként. Én azt gondolom, hogy a stiláris elemek, akár ez a radikális megfogalmazás is pontosabbá tud tenni szövegeket, mint hogyha szóval borzasztó módon körül volna írva a dolog. Tehát, igen, hogyha ez a kérdésed, az a válaszom rá, hogy valóban nyilván, hogy a Magyar Narancs stílusának kialakítása, számos más emberrel együtt egyébként, nekem is volt némi hatásom.
Elek István: Ebből a szövegedből, és másokból is úgy érzem, hogy valahogyan abból kiindulva, hogy egy generációt alkottatok valamikor te és a mai Fideszes vezérkar, hogy ebből arra következtetsz, hogy akik eltérnek attól, ahogy te látod a világot, vagy nem arra megy a gondolkodásuk alakulása, akkor ennek a magyarázata valamilyen elfogadhatatlan hatalmi szempont, irracionalitás, nem tudom mi. Szóval mi értelme van azt gondolni, hogy egy nemzedékhez tartozó emberek 10 év eltelte, 20 év eltelte után is csak egy felé mehettek. Szóval itt van neked ez a mondatod például: „Láttam a nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban. Őrületet láttam, nemzedékem magas polcokra jutott egyedeit is, de hogy ők lettek volna a legjobb elmék, azt cáfolni vagyok kénytelen.” És akkor ostorozod, hogy politikájuk tehetségtelen, s a többi.
Vágvölgyi B. András: De ismered a verset, amelyikből ez származik?
Elek István: Hogyne.
Vágvölgyi B. András: Jól van akkor, azért ez megnyugtat. Tehát, hogy Ginsberg Üvöltés című versének szövegalluziójával állunk itten szembe. Na, most én nem gondolom azt, hogy egy fele kellene menni. Én nem gondolom azt, hogy csak egyféle igazság létezhet. Én azt gondolom, hogy mindenkinek van személyre szabott útja, sorsa, igazsága, s a többi. Tehát ezzel nekem nincsen problémám. Amiért én eljöttem, Pista, a te műsorodba, az azért van, mert látom, hogy te teszel néha kísérleteket arra, hogy megpróbáljad megérteni a másik oldalt is. A Fidesz viszont annak idején 98-ban nem csinált mást, mint épített egy falat, vagy hát, ahogy itt most szokás, egyébként elég lapidárisan fogalmazni, ásott egy mély árkot. Még hogy nincs átjárás e között a két oldal között. Én örülnék neki, hogyha volna, de úgy tűnik, hogy ez egy…
Elek István: Ez egy jó kérdés, látod, most olvastam éppen Medgyessy Péternek a 168 órában Mester Ákosnak írott szövegét, úgy kezdődik, hogy: „Az igazi hatalomnak”. Arra akar célozni, hogy ilyen címeken írt Mester Ákos a mindenkori kormányfőnek, megszólítom a hatalmat, tanácsot adok neki. Ő meg most mondja, hogy: „ A közvélemény az igazi hatalom, tehát ti lapcsinálók, újságírók, s a többi vagytok az igazi hatalom.” Én meg azt mondom, hogy ha már itt tartunk, az árokásásnál, akkor csak a politikusok felelősek ezért? Nekem újra, meg újra az az érzésem, sokszor azt mondom, hogy talán az értelmiségi holdudvarok nagyobb felelősséggel rendelkeznek.
Vágvölgyi B. András: Nyilván a sajtónak is van ebben felelőssége, nyilván voltak olyan dolgok, amiket, mondjuk azt, hogy az az oldal, amit én képviselek, meg mondjuk 92 előtt a Fidesz is képviselt, meg a Magyar Narancs is képviselt, azt túlreagálta. Nekem ebben bűntudatom nincsen, de azt, hogy olykor hibáztunk, azt elfogadom, elképzelhetőnek tartom. Ezzel együtt szerintem, ami itt ebben az országban eléggé borzasztó lett, az ugye, amit az elején beszéltünk, tehát hogy a jobbközép soha nem tudott határt vonni a szélsőjobbal, mindig volt valami egymásra kacsintgatás, mindig kellett az a négyszázaléknyi MIÉP szavazó. Tehát mindig szükség volt arra, hogy a radikális jobboldal is megjelenjen a választók közül. Míg például, hát mondjuk a szélsőballal, mondjuk azt, hogy a balliberalizmus,vagy a, de akár még az MSZP is, hát…
Elek István: Szövetséget kötött a munkáspárttal.
Vágvölgyi B. András: Mikor is?
Elek István: Hát többször. Még most is fölszólította, jó néhány helyen.
Vágvölgyi B. András: Én erről nem tudok.
Elek István: Tárgyalásokat folytattak együttműködésről
Vágvölgyi B. András: Énnekem a Munkáspárt kívül esik az érdeklődési körömön, de szóval a Munkáspárt, mint olyan, nem jelent veszélyt a magyar demokráciának. Leginkább ortodox kommunisták, ortodox kommunista nyugdíjasok szövetségének látom én ezt a dolgot.
Elek István: És van olyan erős szélsőjobb, ami veszélyt jelent? Volt az elmúlt 12 évben?
Vágvölgyi B. András: Azt gondolom, hogy igen.
Elek István: Minden választási szituációban ezt a rémképet festette nagy erővel az a balliberális szellemi holdudvar, aminek te is prominens szereplője voltál.
Vágvölgyi B. András: Köszönöm szépen.
Elek István: Minden alkalommal bebizonyosodott, hogy eltúlozták ezt a dolgot.
Vágvölgyi B. András: Hát nézd, amikor tavaly, tehát 2001-ben időközi választás volt Dabason, akkor ugye emlékszünk rá, hogy volt egy Franka Tibor nevű jelölt. Hogyha elolvasol egy Franka írást, akkor ahhoz képest az Ébredő Magyarok különböző lapjai hát tényleg gyermekmesék. Tehát emlékezünk ugye a budakalászi választási beszédére. Na, most ez az ember Dabason az időközi választáson 13 százalékot kapott. 13 százalékot kapott egy Pest megyei kisvárosban, vagy nagyközségben nem tudom, hogy mi a besorolása Dabasnak. A lényeg az, hogy azt gondolom, hogy ez egy valós veszély volt, lehetett attól tartani, hogy a szélsőjobb olyan pozíciókat ér el, amik hát ugye Magyarországot jelentősen visszavetnék. Ez még önmagában nem lett volna egyébként akkora probléma, hogyha a Fidesz nem lett volna hajlandó arra, hogy koalíciót kössön ezzel is, mint ahogyan hajlandó volt arra is, hogy a Torgyánékkal koalíciót kössön.
Elek István: Minden politikus, amikor erre rákérdeztek, azt mondta, nem akarunk, de minden választópolgárra szükségünk van, és hogy visszatérjek egy vitára: ez nem Nyugat Európa.
Vágvölgyi B. András: István, te is tudod, hogy a kommunikáció az egy dolog, a politikusok mondanak különböző kijelentéseket, és utána pedig, ami nincs kimondva, ami a ráutaló magatartás, az pedig teljesen más irányba mutat. Azt gondolom, hogy a Fidesznél azért ez sokkal inkább ráutaló…
Elek István: Itt van egy másik érdekes probléma, hogy amikor jobboldali kormány van éppen, és jön a következő választás, akkor elterjed, elterjedt 94-ben is, amikor Boross volt a miniszterelnök, és most állítólag, én most hallom, vagy most olvasom először a te szövegedben, hogy: „megint különböző erőszakos lehetőségekről terjedt a szóbeszéd” mondod a választás idejére célozva. „Alkotmányjogászok vizsgálták a választás második fordulója elhalasztásának, szükségállapot bevezetésének objektív feltételeit, riogatások kaptak szárnyra.” Honnan veszed te ezeket?
Vágvölgyi B. András: Ezekre emlékszem, erre az időszakra. Onnan veszem, hogy ez konkrétan mindennapos beszédtéma volt a Testnevelési Egyetemen elhangzott Orbán beszéd után.
Elek István: Miért, mi volt abban a beszédben, ami rémisztő volt?
Vágvölgyi B. András: Nem is az Orbán beszédben volt a rémisztőség, hanem az, hogy ilyen népvezéri attitűd elkezdődött. Ugye hát egy ilyen tömeggyűlésekkel, tömegtüntetésekkel, ugye megingott a választások első fordulójában az orbáni hatalom, amire nem számítottak. Mindenki arra számított, hogy ezt a választást simán meg fogják…
Elek István: Közvélemény-kutatók is azt mondták, hogy 4-5-6 százalékkal vezet.
Vágvölgyi B. András: Igen, hogy simán meg fogja nyerni a Fidesz. Hát nem ez történt. Feltehetően nem volt jó a kampánystratégia, feltehetően nem voltak jók az üzenetek, feltehetően jobb volt az ellenzék stratégiája, az akkori ellenzéké. A lényeg az, hogy valóban elterjedtek ilyenek, azt nem írom, hogy ennek lett volna bármilyen alapja. Az, hogy terjedt szóbeszéd, az ténykérdés.
Elek István: Jó hát most nem írod, viszont 94-ben is arról lehetett olvasni, hogy terjed, hogy hát tán arra gondolnak, hogy mégsem lesznek itt szabad választások. Miért mindig ilyenkor jön ez elő? Nem éppen fordítva lenne logikus? Végül is a baloldali pártok örökösei, ha kormányoznak, akkor az embernek alaposabb oka lenne félni, mert ezek már tényleg bemutatták ezt korábban.
Vágvölgyi B. András: Jobboldali kormányok háborúba vitték az országot, jobboldali kormányok alatt kiirtottak 600 ezer magyar állampolgárt gázkamrában, hát egy csomó mindent lehet mondani, ami jobboldali kormányok alatt történt, ami hát szerintem még súlyosabb, de most tekintsünk el ettől. Tehát én azt gondolom, hogy a Boross-kormány, amikor is leváltásra került, akkor végül is teljesen normálisan zajlott a hatalomátvétel, ha én erre jól emlékszem, a Horn-Kuncze kormány végével megint csak zökkenőmentesen zajlott a hatalomátvétel. Most viszont nem zajlott zökkenőmentesen a hatalomátvétel, most viszont rengeteg pénzt kell még az utolsó időszakban teljesen, hát hogy is mondjam, tehát civilizált kormányra nem jellemző módon még az utolsó pillanatokban költségvetési pénzekből rengeteget kinyomtak a klientúrának. Folyamatosan zajlott a választási eredményeknek a megkérdőjelezése, holott hát, ha valaki tud csalni a választáson, az nyilván a kormányoldal és nem az ellenzék. És azért ne felejtsük el, hogy ez zajlott az Erzsébet-híd lezárásnál, így június 4-e volt az, ha jól emlékszem. Tulajdonképpen egészen addig egy ilyen bizonytalan időszak volt, állandóan ilyen utcai felfordulásoktól kellett tartani.
Elek István: Hangulatról lehet beszélni, a csalódottságról, elkeseredettségről, ebből adódó feszültségekről a jobboldali közösségben, na de materiális tényekben nem igazolható szerintem, hogy a hatalomátadás probléma lett volna. Ugyanúgy elismerték a vereséget, átadták a kormányzást.
Vágvölgyi B. András: Hát igen, csak hát mondom az a rengeteg pénz, amit már ilyenkor már nem illik…
Elek István: Igen, csak hát ugye a Medgyessy-kormány, a kormányt alakító politikai pártok a kampányban legerősebb üzenetükkel azt mondták, hogy a legfontosabb dolgokat mi visszük tovább. És nem igaz az a vád, amit az Orbánék mondanak, hogy valami radikálisan mást akarunk itt szociálpolitikában, családtámogatásban, s a többi csinálni, hát mondhatta ugye az Orbán, hogyha úgyis ezt ígértétek, hát akkor folytassátok. Szóval itt megint kormányzati stílusról, módszerekről vitatkozunk, de a törvények lehetővé tesznek egy ilyen kormányzati átadást is, meg egy más milyet is.
Vágvölgyi B. András: Nagyon sajnálatos, hogy Magyarországon még nem alakult ki ennek egy, a nyugati demokráciára jellemző olyan erős szokásjoga, hogy ne lett volna lehetősége az Orbán-kormánynak ezeket végrehajtani. Tehát te azt mondod, visszatérve az előzőre, azt hiszem, most már, hogy az időnk végére járunk, hogy te azt mondod, hogy úgy is lehet kormányozni, ahogy az Orbán-kormány kormányzott. Én meg azt mondom, hogy így is lehet írni, ahogy én szoktam írni, és lehet az embernek reálisan olyan véleménye, amiket én itt megírtam. Nem voltam lelkes az Orbán-kormány négy évével, és főleg azért nem voltam lelkes egyébiránt, mivel hogy a Fidesz szűkebb kabinetjének egy jó pár tagját régebben jól ismertem és nagy csalódás volt nekem ez a politikai pálfordulás, illetve, a lehetőségeknek ilyen módon való kihasználása, ami ők végeztek. Én nagyon remélem azt, hogy okulva a hatalomból, és okulva az újabb ellenzékiségből, ebből még ki tudnak lépni. Adok erre esélyt, de nem túl nagyot.
Elek István: Biztos ki tudnak lépni, de valószínűleg nem azt akarják majd képviselni, amit te szeretnél.
Vágvölgyi B. András: Én nem is feltételezem, ne képviseljék. Van, aki engem képviseljen, tehát engem ne képviseljenek, én azt szeretném, hogyha ezeket a – nevezzük így – a demokrácia gyermekbetegségére utaló jeleket levetnék.
Elek István: A jobboldali közönség meg azt szeretné, hogyha te méltányosabb hangon bírálnád őket, de hát ez valószínűleg hosszú ideig tartani fog közöttük, közöttünk. Köszönöm szépen, hogy itt voltál, nézőinknek a figyelmet. A mai beszélgetésünk rövidített változatát a következő heti Heti Válaszban olvashatják.
/gondola.hu, 2003. január 20./
