A Budapesti Közlekedési Vállalat különös képződmény, pedig alapvetően nem lenne bonyolult dolga: egy kétmilliós városban kellene biztosítani a tömegközlekedést, ahol éjszaka teljes nyugalom van, nappal pedig a megszokott üzletmenet, mennek az emberek dolgozni, aztán haza.
Legutóbb az egyik busznak kiesett a kereke menet közben, és ebből az érdeklődő közönség gonoszabb része azt a következtetést vonta le, hogy az egész hóbelevanc hamarosan összeomlik, pedig erről szó sincs, csupán némileg elhajlunk majd a dél-amerikai vonal felé, midőn szigetelő szalaggal összetartott közlekedési eszközökön fogjuk szállítani a csirkékkel teli ketreceket, emelkedőn kiszállunk és megtoljuk, viszont lejtőn boldogan kurjongatunk, mert a menetszél borzolja megritkult hajunkat és ez jó érzés.
Magyarország húsz éve képtelen dönteni arról, hogy a privatizáció jó dolog-e vagy az ördögtől való praktika, ezért aztán nem is dönt, csak maszatol, néha úgy tesz, mintha magánosítana, de tulajdonképpen adakozik, néha pedig állami, önkormányzati kézben tart ágazatokat, de aztán hagyja, hogy lerohadjanak.
Mi a magyar privatizáció lényege?
Az első körben eladtunk mindent, mert az állam teljes mértékben képtelen volt finanszírozni bármiféle fejlesztést vagy fenntartást, és a magántőke pedig rafinált valami, szeret például olyan cégeket, szolgáltatásokat vásárolni, amiből haszna származik, mert a hülyék általában nem a multinacionális cégek vezetői posztján tartózkodnak, mint ahogy az iparmágnások között is viszonylag kevés debilt találhatunk.
A Szabad Demokraták Szövetsége a kezdetektől azt hangoztatta, hogy az „állam rossz gazda”, adjunk el mindent, aztán majd a piac beszabályozza a folyamatokat, ami néhol igaz, néhol pedig nem, mert a piac csak akkor szabályoz, ha létezik egyéni és társadalmi mobilitás, ha van elég hely például Szabolcs-Szatmár-Bereg megye elhagyása után a megtelepedésre, és belefér az önképünkbe a teljes keleti régió elnéptelenedése.
A piac például szeret hasznot termelni, és szereti lemészárolni a konkurenciát. A piac ugyan tényleg működik és világos törvényeket teremt, azonban nem számol népekkel és nemzetekkel, simán belefér éves elszámolásába, ha egy ország megszűnik létezni.
Mindez természetesen csak a privatizáció azon részére igaz, amikor valamit egy prosperáló cég vásárolt meg, nem pedig a KISZ-ben megedződött szimpatikus politikai vállalkozó, aki aztán visszabéreltette az állammal tulajdonát.
2010.augusztus 20./
